Drágáim!

Soxor hallottam már, hogy a különböző évszakoknak különböző színei vannak.

A tavasznak a jellemző színe a zöld és a pasztellszínek, a nyáré a harsogó kék, sárga és piros, az őszé a narancs és barna, míg a télé a fehér és fekete. De nemcsak a szemünk, hanem a fülünk, az orrunk és a nyelvünk is talál egy-egy évszakra jellemző jellegzetességet, amiket ha csak felemlegetünk, már szinte a "bőrömön érzem" az adott évszakot. (Ez különösen tél végén van így, amikor már mindenki a melegre és fényre vágyik...)
Ezeket a jellegzetességeket szedtem most egy csokorba, a teljeség igénye nélkül. Ha van kedvetek, bátran hozzátehetitek a magatokét!

A tavasz hangja egyértelműen a madárcsicsergés. Képesek álló nap, akár hajnali háromkor is dalra fakadni!
A nyár hangja a tücsökciripelés, a fűnyíró monoton zúgása vagy a vakító égbolton elhúzó kisgépek hangja.
Az őszé az esőcseppek kopogása és a távoli kutyacsaholás,
és a télé a varjak károgása és a frissen hulott hó ropogása a csizmám alatt.

Az illatok:

Tavaszal a bódító, édes virágillatok, amikbe szinte beleszédül az ember.
Ha megérzem a levágott fű illatát (imádom!) vagy bármilyen naptejbe beleszagolok, egy pillanat, és máris a nyárban találom magamat.
Az ősz szaga a gyümölcsfákról lehullott erjedő gyümölcsök illata, de nekem a füstszagról is mindig ez az évszak jut az eszembe.
És a tél az elmaradhatatlan fenyőfa és mandarinillattal.

És az ízek:

A tavasznak mindig primőr íze van. (Kicsit vízízű, de legalább már idei!) A nyár  mindig tele van igazi, zamatos, ropogós gyümölcsízekkel, zöldségkavalkáddal. Ősszel a nyári ízekhez hozzájön még az elmaradhatatlan must és frissen facsart almalé íze, persze igazi almából. A tél pedig a szaloncukor- mandarin, no meg persze kocsonyaízű.

Nektek is vannak hasonló élményeitek?

Napsugarakat:

Bodorka